Beszámoló a kispesti Társasjáték Fiesztáról

A Kockavonat "bemutatkozása", első nyilvános próbajátéka egész jól sikerült a január 28-i (tegnapi) Társasjáték Fiesztán, ami Kispesten, a KMO-ban került megrendezésre. 

(A fotón néhány emlékbe eltett tárgy látható, a belépőjegy, az egyik dobásgyűjtő lap amit a hatfős játék során töltöttem ki, az esemény karszalagja, az asztalfoglalást jelző cetli, valamint a Kockavonatot népszerűsítő, saját tervezésű kitűző.)

Háromnegyed tíz előtt pár perccel érkeztem, akkor már javában ki volt pakolva néhány komolyabb, egész asztalt beborító társasjáték, és gyülekeztek a rendezők, játékosok. Az első kb. negyed óra telt kissé magányosan, amikor egyes asztaloknál már játékhoz kiszülődött egy-egy csapat, én meg úgy ültem egyedül az asztalomnál, mint a magányos autisztikus srác az amerikia középiskolás filmekben a menzán. De aztán befutott az első érdeklődő játékos, Zoli, akivel két partit is játszottunk. Ez volt az első alkalom, hogy a családi, baráti körön kívülieknek mutattam meg személyesen a játékot, és még a vártnál is könnyebben is gyorsabban ment a szabályok elmagyarázása, tényleg 10 vagy maximum 15 perc után már bele is kezdtünk a játékba. Zoli után egy ötfős csapat (egy apa a fiával, valamint egy másik apa a két lányával) érkezett, és a hatfős játék is gördülékeny, dinamikus és kellően fordulatos volt, látszott, hogy élvezik a játékosok a Kockavonat lehetőségeit, a kissé elcsépelt de igaz "easy to play, hard to master" jellegét, interakcióit. Ezután még egy háromfős játék is következett, két társasjátékos hölggyel, ami szintén jó játék volt.

Úgy tapasztaltam, hogy valóban beválnak a szabályok, kellemes játékélményt, izgalmat rejt a játék kettőtől hat főig biztosan (és valószínűleg még akár néhány fővel több résztvevő esetén is). Egyszer odajött az asztalhoz egy "gémerebb", szakértő srác, egyedül neki volt annyi felvetése hogy érdemesebb lenne nem személyenként külön-külön dobni, hanem körönként egyszer és azt a dobást használhatná fel mindenki, ezt azonban én kevésbé gondolom jó ötletnek (már csak az újra dobás és a tripla kocka funkcók miatt sem lenne annyira egyszerű ez), azzal próbált érvelni, hogy ez gyorsítaná a játékot és hogy "ha valami ugyanazt az élményt nyújta kevesebb idő alatt mint több idő alatt, akkor a gyorsabb a jó", erre nem akartam akkor hirtelen túl profán ellenpéldákat hozni az élet más területeiről, de ezzel egyébként sem értek egyet, és azért a Kockavonat így sem vontatott játék (még ha "vonatatójárműves" is a tematikája, bocsánat a szójátékért), és az interakciók, tervezgetés, a többi játékos szándékainak fürkészése miatt nem is árt, ha egy-egy körben van egy-két perc gondolkodási idő (magyarázósan, beszélgetősen, a játékot először próbálókkal együtt játszva így is kb. 25-30 perces lehetett kétfősen, és kb. egy órás lehetett a hatfős játék, bár nem mértem, csak a saját időérzékemre hagyatkozom).

Két játék között még egy rövid rádióinterjút is adtam (egy riporter hölgy több asztalnál is interjút készített néhány játékossal), ha később elérhető lesz valahol, azt is megosztom majd.

Köszönöm szépen ezúton is a rendezőknek az esemény igényes és színvonalas megszervezését, és játékostársaimnak az érdeklődő, elmélyült és kellemes játékot, és bízom benne, hogy a Kockavonat tovább zakatol és egyre több asztalon előkerül majd, mint egy aránylag egyszerű de ugyanakkor kicsit gondolkodósabb, tervezősebb kockajáték, amiben azért megvan a véletlen és az egyéni döntések, lehetőségek egyensúlya, valamint kellő arányú interakció is.

További jó játékot mindenkinek!